play_arrow
OurVision FM Magyarország
2025. szeptember 20-án (ismét) megrendezésre kerül az Intervíziós Dalfesztivál újjáélesztett, újjászervezett változata – ebből az alkalomból visszatekintünk, mit érdemes tudni az Eurovíziós Dalfesztivál szovjet alternatívájáról; minisorozatunk második részében az Intervízió történetét folytatjuk az esemény aranykorának bemutatásával és az újjáélesztési kísérletekről.
Az ötvenes évek kezdete az egymás mellett élés szabályainak lefektetéséről szólt – mint a hogyan az az előző részből kiderült: a szovjet blokk szabályzótestületévé váló Nemzetközi Műsorszóró Szervezet* (International Broadcasting Organisation; hivatalos néven: Organisation Internationale de Radiodiffusion; IBO/OIR*) és a kontinens nyugati felét kiszolgáló Európai Műsorszolgáltató Szövetség (European Broadcasting Union; hivatalosan Union européenne de radio-télévision; EBU) 1950-es létrejötte meghozta a szakma számára az egyensúlyt, amelyet a szervezetek saját programjukkal tovább igyekeztek mélyíteni, a zászlóvivő azonban mindvégig az EBU maradt.
Az Eurovízió – pardon: Kontinentális Televíziós Börze (Continental Television Exchange) – 1952-es létrejötte, intézményesülése is ezt támasztja alá: a nyugati országok között nem csupán a technológia célirányos fejlesztése volt a cél, hanem az egyesülés munkájában résztvevő országok egymáshoz történő közelítése is, melynek mai napig tartó sikerterméke lett a három-négy évvel később létrehozott, az EBU hálózatának zászlóshajójának tartott dalverseny. Természetesen, a hosszantartó sikernek több előzménye is volt: gondolunk itt az első brit-francia közvetlen televíziós kapcsolatra (1952), II. Erzsébet koronázására (1953), és a 1954 nyarán megtörtént hivatalos indulás is, amelynek eredménye, hogy összesen akár 60-65 millió televíziónéző beletekinthetett a Montreux-i Nárciszfesztivál eseményeibe az úgynevezett Lille-kísérlet keretén belül.
„Amit te meg tudsz csinálni, azt én is meg tudom csinálni” – tulajdonképpen ez volt azoknak az esztendőknek, évtizedeknek a mottója a keleti blokkban, és ez is lett az Intervízió alapja. Boris Bergant, az EBU egy korábbi alelnökének visszaemlékezésében arra is kitért az EBU félévszázados emlékkiadványban, hogy a közép- és kelet-európai műsorszolgáltatók nagyon másképpen működtek, és sok területet – többek közt a szerzői jogok, az előfizetési díjrendszer és a technikai problémák megoldását is – teljesen másképpen értelmezték. És persze ott volt a merőben eltérő értelmezési, és kommunikációs és kulturális háttér is, amely természetszerűleg a fennálló politikai rendszer(ek) sajátossága volt, így az Intervízió is egy teljesen más célból jött létre 5-7 év késedelemmel 1960-ban. (Az Intervíziós Hálózat létrehozása magyar kezdeményezés volt, az OIR XVI. közgyűlésén, 1958-ban, a televíziós albizottságban Kulcsár Ferenc, a Magyar Rádió és Televíziós főosztályának akkori vezetője tett javaslatot erre.) Nevezték „az Eurovízióra adott válasznak”, „a nemzetközi kapcsolatok fejlesztési eszközének”, „a Nyugat fényeinek ellenpólusának”, de tekinthető volt „propagandaeszköznek” is – vérmérsékleti szint szerint a megfelelő rész aláhúzandó.
Bár – mint ahogyan az a fentiekből látszik – teljesen más volt a nézőpont, mégis az Eurovízió és az Intervízió közötti kapcsolat kifejezetten vegyesnek volt mondható: egyes állítások szerint a két szervezet között baráti volt a viszony, sőt 1965 őszére a rendszeres hírcsere is hivatalossá vált, mégis a hangulat borússá vált a Dalfesztivál említése kapcsán.
Az Eurovíziós Dalfesztiválnak (Eurovision Song Contest, ESC) kiemelt szerepe volt az együttműködésben: kutatások alapján ez volt az EBU egyetlen olyan produkciója, amelyet az Intervíziós Hálózat is sugározhatott a szovjet tagállamokban. A program népszerűségét mutatta, hogy 1956-tól a keleti OIR(T) folyamatosan érdeklődést mutatott a dalversenyen való részvétel iránt, azonban egy közös, nemzetközi showműsor rendezésére vonatkozó szovjet felvetést az EBU 1964-ben kategorikusan visszautasította a csehszlovák televízió akkori vezetőjének, Jiří Pelikan nyilatkozata alapján. Szintén Pelikan nevéhez köthető az a javaslat, amely az OIRT számára saját verseny megrendezését ajánlotta, valamint az is, hogy ezt mind az Eurovíziós, mind pedig az Intervíziós Hálózaton is közvetítsék. Az együttműködés végül nem jött létre, annak ellenére, hogy még ebben az évben kísérletet tett Csehszlovákia a közeledésre a Golden Prague nemzetközi televíziós fesztivál megrendezésével, a következő évi folytatás azonban már az OIRT saját dalversenyeként került megrendezésre, immár Aranykulcs Intervíziós Verseny (Zlatý klíč Intervize) néven.
Az Intervíziós Dalfesztiválnak (Intervision Song Contest, ISC) és annak eredetije között nem találhattunk nagy különbséget: az ISC szabályainak nagy részét az Eurovíziós Dalfesztivál adta, és a hasonlóságot az EBU nyilvánvalóan nem is ellenezte. Akkoriban a különbség annyiban merült ki – amely az Eurovíziót ismerve jelentős volt – hogy az Intervíziós változatnak csak nemzetközi zsűrije volt, amelynek zenei szakértőkből álló tagjait a résztvevő államok delegálták, illetve volt egy csehszlovák tagja is, aki szavazati joggal nem rendelkező elnöke volt a zenei megmérettetésnek, illetve a teljes verseny szavazása is titkosan zajlott.
Az Eurovíziós Dalfesztivál népszerűsége töretlen maradt a Intervízió létrejötte ellenére: 1966-ban az ISC szervezői újból kísérletet tettek a nyugat felé való nyitásra azzal, hogy nyugati előadók is szerepelhettek a keleti verzióban, ám ez a szabály nem volt az EBU számára szimpatikus, mivel az ESC-n nem vehettek részt a keleti televíziós műsorszolgáltatók. Az Intervízió ennek ellenére nem adta fel, újabb keleti nyitási kísérlet követte a legutóbbi ISC-módosítást: a keleti blokk felvetette azt is, hogy Európa két blokkjának dalait egy dalversenyen mérkőztessék meg, azonban ez a megkeresés is kudarcba fulladt azzal, hogy Finnország és Jugoszlávia mindkét dalversenyen részt vehetett párhuzamos EBU és OIRT-tagságának köszönhetően. A dalversenyek versenye tehát kézzel tapintható volt: sok Eurovíziós előadó – köztük győztesek is – vendégei voltak az Intervíziónak, és ez a példa nélküli nyitottság az Intervíziós Dalfesztivál második, 1977 és 1980 közötti érájára is érvényes volt.
Az Intervíziós verseny óriási utat járt be annak 1965-ös indulását követően: míg az első időszakban a csehszlovák változat Prága, Pozsony és Karlovy Vary különféle helyszíneit is megjárta, addig 1977 és 1980 között a Sopot Nemzetközi Dalfesztivált helyettesítette a sopoti Erdei Operában. 1980-ra mind a dalverseny, mind pedig a Sopoti Fesztivál elvesztette népszerűségét mind Lengyelországban, mind külföldön, ezzel megpecsételve az alternatív televíziós produkció létjogosultságát.
2008 – Five Stars: Intervision – 11 ország részvételével rendezték meg, amelyet Tádzsikisztán nyert meg. 2009-ben Vlagyimir Putyin, Oroszország akkori miniszterelnöke javasolta a verseny újraindítását, ezúttal Oroszország, Kína és a Sanghaji Együttműködési Szervezet közép-ázsiai tagállamai között.
2014 – A koppenhágai Eurovíziós Dalfesztivál eredménye – kifejezetten az osztrák drag queen, Conchita Wurst (AUT14; Thomas Neuwirth) győzelme – sok ország és közszolgálati műsorszolgáltató számára volt megdöbbentő / megbotránkoztató, köztük Oroszország (Channel 1) számára is. Bejelentették, hogy a Független Államok Közössége (FÁK) és a Sanghaji Együttműködési Szervezet részvételével szeretnék megrendezni az év októberében, Szocsiban, de sem 2014-ben, sem 2015-ben nem került megrendezésre – annak elennére, hogy Vlagyimir Putyin szélesebb körű kulturális diplomáciai menetrendje is tartalmazta a verseny újraindítását.
2022 – Ebben az esztendőben függesztette fel az EBU az orosz közmédiumok tagságát, és már nem indulhatott a torinói Eurovíziós Dalfesztiválon orosz versenyző a februárban kitört orosz-ugrán konfliktus miatt, válaszként az orosz fél pedig jelezte tagságából való kilépését, ugyanakkor ebben a kérdésben érdemi válasz nem történt a mai napig. Ehhez kapcsolódóan merült fel 2023 novemberében az Intervíziós Dalfesztivál újjáélesztése harmadik alkalommal, amelyre a BRICS-országokat hívták meg elsősorban. 2024 júniusában az orosz kormányzat felé már 16 ország jelezte részvételi szándékát a versenyen. Az újjáélesztési szándék ezúttal sikeresnek bizonyult: 2025 februárjában Vlagyimir Putyin rendelet formájában rögzítették a verseny megrendezését, melynek céljaként „a nemzetközi kulturális és humanitárius együttműködés fejlesztését” jelölték meg a TASS orosz hírügynökség információi alapján.
| Név | Eurovíziós Dalfesztivál (év – dal – helyezés) |
Intervíziós Dalfesztivál (év – dal – helyezés) |
Vendégszereplés(ek) |
| Udo Jürgens | 1964 – „Warum nur, warum?” – 6. (AUT); 1965 – „Sag ihr, ich lass sie grüßen” – 4. (AUT); 1966 – „Merci Chérie” – 1. (AUT) |
– | 1966 ISC vendégprodukció (vendégprodukció: „Merci Chérie”) |
| Sandie Shaw | 1967 – „Puppet on a String” – 1. (GBR) | – | 1967 ISC vendégprodukció („Puppet on a String”) |
| Karel Gott | 1968 – „Tausend Fenster” – 13. (AUT) | 1965 – „Tam, kam chodí vítr spát” – 1. (CSK); 1968 – „Proč ptáci zpívají?” – 1. (CSK) |
– |
| Viktor Klimenko | 1965 – „Aurinko laskee länteen” – 15. (FIN) | 1967 ISC (résztvevő, dalcím nem rögzítve, CSK) |
– |
| Lasse Mårtenson | 1964 – „Laiskotellen” – 7. (FIN) | 1966 ISC (résztvevő, dalcím nem rögzítve, CSK) |
– |
| Lado Leskovar | 1967 – „Vse rože sveta” – 8. (YUG) | 1966 ISC (résztvevő, dalcím nem rögzítve, CSK) |
– |
| Vice Vukov | 1963 – „Brodovi” – 11. (YUG); 1965 – „Čežnja” – 12. (YUG) |
1967 – 2. hely (Silver Clef, CSK); 1968 – „Ako sada odeš” – 2. hely (CSK) |
– |
| Salomé | 1969 – „Vivo cantando” – 1. (ESP) | 1968 – „Pase lo que pase” – 3. hely (CSK) | – |
| José Vélez | 1978 – „Bailemos un vals” – 9. (ESP) | 1977 – „Romántica” – 19. (POL) | – |
| Kirka | 1984 – „Hengaillaan” – 9. (FIN) | 1977 – „Neidonryöstö” – 15. (POL) | – |
| Alla Pugacsova | 1997 – „Primadonna” – 15. (RUS) | 1978 – „Vsjo mogut koroli” – 1. (POL) | 1979 ISC vendégprodukció („Vsjo mogut koroli”) |
| Marion Rung | 1962 – „Tipi-tii” – 7. (FIN); 1973 – „Tom Tom Tom” – 6. (FIN) |
1980 – „Hyvästi yö” – 1. (POL) | – |
| Pierre Rapsat | 1976 – „Judy et Cie” – 8. (BEL) | 1979 – dalcímek nem tisztázottak – 10. (BEL) | – |
| Marie Myriam | 1977 – „L’oiseau et l’enfant” – 1. (FRA) | – | 1977 ISC vendégprodukció („L’oiseau et l’enfant”, „On garde toujours”) |
| Alexey Vorobyov (Alex Sparrow) | 2011 – „Get You” – 16. (RUS) | – (2025: műsorvezető, RUS) | 2025 ISC műsorvezető |
* 1960-tól Organisation Internationale de Radiodiffusion et de Télévision (OIRT) néven működteti az Intevíziós Hálózatot.
** felülvizsgálat alatt
Forrás: EBU, The Guardian, RadioFreeEurope, RadioLiberty / OurVision International
Illusztráció: Képfoszlányok az Intervíziós Dalfesztivál történetéből: az Intervíziós Hálózat monoszkópjának magyar változata, Marion Lung az ISC versenyzőjeként, Alla Pugacheva az ISC versenyzőjeként; pillanatkép az Intervíziós Dalfesztivál 1970-es évekbeli egyik versenyéről; háttérben az Intervíziós Hálózat egykori logója – az OurVision International grafikája
Hírek, elemzések, összefoglalók magyar nyelven
Intervíziós Dalverseny akkor és most - cikksorozatunk első részében megvizsgáljuk, milyen előtörténete van rivalizálásnak szervezeti oldalról
