„Take it away” – Köszönjük az elmúlt évtizedet, Mr. Sand! – Szuperexkluzív interjú

2020. január közepén lehetőségünk nyílt, hogy szuperexkluzív interjút készíthessünk Jon Ola Sand-dal, az Eurovíziós Dalfesztivál akkori versenyigazgatójával, amelyet a rádiós változathoz hasonlóan változtatások nélkül, teljes hosszában közlünk.

Az interjút 2020. január 13-án, az EBU központjában, Genfben (Svájc) készítette Faragó Péter György (OurVision Production).

OVP (OurVision Production): Genf, Svájc. Ez a hely ugyanazt jelenti minden rajongó számára: az Eurovíziós Programcsaládba tartozó kedvenc éves zenei versenyük „agyát”. Ezúttal itt vagyunk az Európai Műsorszolgáltató Szövetség (EBU) székhelyén, és lehetőséget kaptunk arra, hogy exkluzív interjút készítsünk Jon Ola Sand-dal, az EBU Élő Produkciók vezetőjével és az Eurovíziós Programcsalád műsorainak jelenlegi ügyvezető igazgatójával. Üdvözlöm, és nagyon köszönjük az interjú létrejöttét.

Jon Ola Sand: Köszönöm.

OVP: Nagyon nehéz lehet ilyen csodálatos műsorok és televíziós show-k lebonyolítását irányítani. Mi késztette arra, hogy sok évvel ezelőtt jelentkezzen erre a pozícióra?

Jon Ola Sand: Nos, valójában már ’98 óta kapcsolatban voltam az Eurovíziós Dalfesztivállal, amikor 1998-ban először vettem részt a birminghami versenyen az azévi norvég előadót kísérő küldöttség vezetőjeként. Azóta több különböző pozíciót töltöttem be a norvég nemzeti válogatókkal kapcsolatosan, mind az Eurovíziós Dalfesztiválra kiutazó küldöttség vezetőjeként, de megbízott producerként is bonyolítottam le showműsorokat. A csapattal főszerkesztőként dolgoztam együtt, és ott voltam akkor is, amikor Alexander Rybak 2009-ben megnyerte a moszkvai versenyt, és tudtam, hogy ez elég nagy kihívás lesz az NRK számára, mert nagyon összetett feladat, és Moszkvában egy hatalmas, nagyszerű show-t láttunk. Aztán Oslóban producernek neveztek ki, hogy vezető producerként az akkori EBU nevében irányítsam az összes tag részvételét az Eurovíziós Dalfesztiválon. Közvetlenül azután, hogy Svante Stockselius, az elődöm úgy döntött, hogy elhagyja az EBU-t, megkérdeztek, részt vennék-e a munkában. Első körben nem érdekelt, mert Genfbe költözésről szólt: Genfben kell élned és dolgoznod. És abban az időben úgy tűnt, ez nem illeszkedik a személyes életembe és ahhoz, amivel akkor foglalkoztam. Nagyon érdekes munkám volt Oslóban, a közszolgálati műsorszóró NRK-nál, de több találkozóm volt az EBU-val és késő ősszel úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Úgyhogy 2011. január 3-án Genfbe jöttem. Akkor kezdtem dolgozni az EBU-nál, és már nagyon hosszú ideje csinálom ezt. Vagyis a rotterdami lenne a 10. Eurovízióm, és természetesen fantasztikus lehetőség részt venni egy olyan csodálatos műsorban, mint az Eurovíziós Dalfesztivál, nagyszerű éveket töltöttem benne.

OVP: Nagyon jól hangzik. Azt mondta, hogy a Rotterdamban, Hollandiában rendezendő Eurovíziós Dalfesztivál lesz a tizedik. Az Ön véleménye szerint hogyan változott az elmúlt évtizedben az Eurovíziós Dalfesztivál?

Jon Ola Sand: Nos, az Eurovíziós Dalfesztivál az 1956-os indulása óta mindig is sok fejlődésen ment keresztül, a legfontosabb változások pedig akkor történtek, amikor ténylegesen több ország csatlakozhatott az Eurovíziós Dalfesztiválhoz. Azaz a 2000-es évek elején, amikor az egykori keleti blokk országai közül sokan akartak csatlakozni az Eurovíziós Dalfesztviálhoz, bővítenünk kellett. Ezért 2004-ben bevezettük az első elődöntőt, és egy igazi váltást tapasztalhattunk meg az Eurovíziós Dalfesztivál energiájában, mert az újonnan megjelenő országok sokkal több energiát hoztak magukkal. Sokkal jobban felkészültek, sokkal jobb fellépéseik voltak abban az időben: tehát 2004 előtt az Eurovíziós Dalfesztivál hangulatát tekintve egyre inkább egyfajta szundikálás irányába haladt. Igen, évente megrendezett esemény volt, de igazi lendületet később, csak akkor kapott, amikor új országok csatlakoztak. Azután 2008-ban jött a két elődöntő, és miután 2010-ben mi rendeztük az Eurovíziós Dalfesztivált és én dolgozni kezdtem, mind az én és a csapat fő célja az lett, valamint az EBU-nál is prioritást kapott az Eurovíziós Dalfesztivál közszolgálati értékeinek erősítése, voltaképpen az, amiért csináljuk ezt: ami miatt ezt a fantasztikus eseményt minden évben megrendezzük, és hogy megmutassuk, mi mindenre képesek a közszolgálati műsorszórók, ha közösen „megfeszítik az izmaikat”. Szóval, számomra ezen volt fő hangsúly.

OVP: Mi jelentette a legnagyobb kihívást a munkájában az elmúlt 9-10 évben?

Jon Ola Sand:Nem tudok egy bizonyos kihívást kiemelni. Úgy értem, hogy mindig is nagy kihívás volt az egész, mert feladatok nagyon-nagyon összetett sorozata. Sokkal több, mint amit a tagállamok televíziói általában végeznek. Ők mind tudják, hogyan készítsenek TV-műsort, hiszen ezzel foglalkoznak, de az Eurovíziós Dalfesztivál sokkal többet igényel. Ott van az összes esemény része, egy 1500 újságíróból álló sajtóközpont felállítása. A szükséges szállítási feladatokhoz nagyon összetett helyszíni logisztika kell, és mindez nem nevezhető szokásos feladatnak, ezért is nagy kihívás mindig, hogy Európán keresztül utaztassuk az Eurovíziós Dalfesztivált. Úgyhogy emiatt nem lehet egyetlen kihívást említeni.

OVP: Az évek során az EBU megváltoztatta az Eurovíziós show-k felépítését, a szavazási és eredményhirdetési eljárást, amelyek egyre érdekesebbé és izgalmasabbá tesznek minden show-t.
A legutóbbi, 2019-es változtatásokkal megtalálták show-k szempontjából a leginkább fenntartható rendszert?

Jon Ola Sand: Igen, úgy gondolom, mindig azt nézzük, hogyan lehetne izgalmassá tenni, és azt hiszem, ez az, amit tettünk 2016-ban tettünk a szavazatok ismertetésének megváltoztatásával. Sikerült a show végét izgalmasabbá tenni, amitől végeredményben az egész Eurovíziós Dalfesztivál lett sokkal érdekesebb. Azelőtt láthattuk a Szóvivők Turnéját (pontbejelentők – a szerk.), és azalatt már elég hamar meg lehetett jósolni, hogy ki nyeri meg. A szavazatok ismertetésének megváltoztatásával úgymond nagyon tiszta képet kap a néző. Sokkal izgalmasabb lett, aztán láttuk, hogy még egy kis csavarral, amit tavaly tettünk hozzá, még egyértelműbbé és izgalmasabbá tehetjük. Szóval azt hiszem, ez egy jó lépés volt. Jelenleg nincs más nagyobb terv az Eurovíziós Dalfesztivál részeinek megváltoztatására, de mindig arra törekszünk, hogyan tehetjük jobbá és hogy jobban beilleszthető legyen a televíziós műsorrendekbe. Mert ahogy a tévés berkekben minden, úgy a médiakörnyezet és az emberek szokásai is folyamatosan változnak. Úgyhogy azt hiszem, jó, ha mi is nyitottak vagyunk a változásokra.

OVP: Ahogyan korábban is említettem, megkértük rajongóinkat, követőinket, hogy kérdezzenek. Ezek tehát az első kérdések: „Tervez-e valamilyen show-elemet bemutatni a leköszönése alkalmából? Esetleg egy néhány perces dalt a műsor szünetében, az elmúlt 10 évéről a buborékban, mint a „Love Love Peace Peace”-ben? Ezt Magyarországról, a magyar rajongói klub vezetője kérdezi.

Jon Ola Sand: Itt csalódást kell okoznom. Nincs ilyen terv készülőben. Megpróbálok nem túl sokat tenni a távozásommal kapcsolatban. Úgy gondolom, azért vagyok itt, hogy szakmai munkát végezzek. Ezért is nem vagyok művész. Nem vagyok túl jó előadó, ezért inkább nem élnék vele. Legalábbis a magam részéről nem tervezek ilyesmit.

OVP: De vannak keményebb kérdések: bár az ESC mindig is hangsúlyozta, hogy nem akar helyet adni a napi politikának, ám az óhatatlanul is felbukkan a műsorban – esetenként az előadók vagy a közönség reakciója révén. Vannak országok, ahol az Eurovíziós Dalfesztivál még a nemzeti parlamentben is előfordult mint vitatéma. Hogyan látja, hogyan vonhatja ki magát egy ilyen műsor a politikából? Egyáltalán ki kell-e iktatnia teljesen?

Jon Ola Sand: Egy ilyen nagy formátumú műsor, mint az Eurovíziós Dalfesztivál mindig benne lesz a politika fókuszában, és ezt igazából látjuk is minden évben. Hogy akár bizonyos csoportok vagy civil szervezetek fel akarják használni. Vagy esetleg politikusok szeretnének beleszólni. Mindig nagyon világosan megfogalmaztuk, hogy a műsorokban semmilyen politikai üzenetet nem engedhetünk meg, mert ez az, amit ellenőrizni tudunk, az Eurovíziós Dalversennyel kapcsolatos feltételezéseket pedig nem. És azt hiszem, egész jól sikerült is ezt kézben tartanunk az évek során. Tavaly volt egy incidens az izlandi fellépés alatt, és egy másik hasonló korábban Stockholmban, de mégis úgy érzem, nagyon jól sikerült ezt irányítani. Ha bizonyos emberek politikai okokra szeretnék használni az Eurovíziós Dalfesztivált, az ellen mi nagyon keveset tehetünk. Ha egy ország politikusa politikai nyilatkozatot szeretne tenni az Eurovíziós Dalfesztiválról, akkor nekem nem áll módomban azt megtagadni vagy megállítani. De az Eurovíziós Dalfesztivál alapeszméjétől és műsoraitól nagyon jól sikerült távol tartanunk a politikát.

OVP: Ez érdekes. Volt olyan év, amikor az Eurovízió valamilyen okból a megszűnés szélére került vagy elmaradt?

Jon Ola Sand: Nem, nem igazán. Voltak évek, amelyek keményebbek voltak abban az értelemben, hogy – ismételten – ez egy nagyon összetett produkció, de soha nem volt semmilyen fenyegetés a megszűnésre vagy bármi ehhez hasonlóra nézve. Minden évben bebizonyosodott, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált bárhol meg tudjuk tartani, és továbbra is szilárdan hiszem, hogy ez lehetséges. Ugyanakkor nagyon magas biztonsági követelményeink vannak, figyelemmel kísérjük az adott helyi viszonyokat. Nagyon alaposan megvizsgáljuk, és meggyőződnünk arról, hogy biztonságosan, a lehető legjobban le tudjuk bonyolítani, és meg tudjuk hívni azt a rengeteg embert. Tehát mindig nagyon körültekintőek vagyunk. De nem, az én hivatali időm alatt nem történt ilyesmi.

OVP: Nagyszerű. Egy másik kérdés partner-teamünktől; Roksana Majewska kérdezi a lengyel Destination Eurovision-től: „Mit gondol az Eurovíziós Dalfesztivál zenekaráról? Van esély arra, hogy visszatérjen a fesztiválra? Ha igen, milyen formában képzelné el?”

Jon Ola Sand: Emlékszem, részese voltam ennek a vitának, amikor a zenekar eltűnt az Eurovízióból, mert küldöttségvezető voltam Birminghamben, ’98-ban, az utolsó évben, amikor még volt zenekar. Az ok, amiért nincs már zenekar, hogy igazából ez a döntés tette lehetővé az Eurovíziós Dalfesztivál növekedését. Ez – ahogy ebben az interjúban már sokszor mondtam – egy nagyon komplex és bonyolult projekt. Lehetetlen lenne egy zenekart szerepeltetni a több mint 40 produkciónál. Nem lehetne utaztatni őket, sok műsorszolgáltató-partnerünknek nincs zenekara. Tehát zenekart kell odavinnünk, a próbák sokkal időigényesebbek lennének, rendkívül drága lenne. Tehát jelenleg nincs róla szó, hogy visszahozzuk a zenekart. Bár láttam, milyen csodálatos, amikor egy teljes zenekar van a színpadon, de ez teljesen lehetetlen. Akkor le kellene csökkenteni az egésznek a kereteit és egy másféle Eurovíziós Dalfesztivált kellene csinálni.

OVP: Igen. Közismert, hogy az ESC a televíziós műszaki újítások bemutatójának számít. Melyik újításra a legbüszkébb?

Jon Ola Sand: Minden évben a legbüszkébbnek mondhatom magam, amikor végignézem a csúcsminőségű produkciókat, amelyeket a tagországok televíziói bemutatnak. Nincs egy olyan pillanat, amire azt mondhatnám, hogy különösen büszke vagy büszkébb vagyok, mint máskor. Ez egyszerűen egy fantasztikus produkció minden évben, amely egyre magasabb szintű technológiát használ, a világítástól a LED-eken át a speciális kamerákig. Mára a kiterjesztett valóság része lett a show-nak, ebből még többet láthatunk majd a következő években. Tehát állandóan látható a fejlődés, és ez az, amire büszke vagyok.

OVP: Mi volt az Ön számára legfigyelemreméltóbb show-elem az elmúlt 10 évben?

Jon Ola Sand: Megint csak azt mondhatom, hogy nincs különösen figyelemre méltó elem, azt hiszem, nagyon sok emlékezetes pillanat volt az elmúlt tíz évben. És ismétlem, nagyon büszke vagyok azokra a bátor döntésekre, amelyeket a műsorszolgáltatók hoznak, mert tényleg bonyolult produkciókat tudnak színpadra vinni, amelyek talán nem tűnnek túl bonyolultnak. De a versenyen felül, amelyen akár 40 vagy még több ország is részt vesz, a résztvevő műsorszolgáltatók rendkívül bonyolult megnyitókat, vendégprodukciókat, bejátszásokat, „képeslapokat”, és minden ilyesmit készítenek. És igazán van mire büszkének lenni, amikor mindezt látja az ember.

OVP: Az ESC az évtizedek során kibővült: jött a Fiatal Zenészek Eurovíziója, a Fiatal Táncosok Eurovíziója, a Junior Eurovíziós Dalfesztivál, végül az elmúlt években az Eurovíziós Kórusverseny. Van valami ötlete, amelyet szeretne megvalósítani – bármi más dolog még ezeken kívül?

Jon Ola Sand: Nos, ezt nem igazán rajtam múlik. Ezek mind a műsorszolgáltató-tagoktól az EBU-hoz érkező kezdeményezések. Az EBU pedig nem olyan produkciós egység, ahonnan ezek a dolgok elindulnak. Nekünk egyfajta támogató szerepünk van ebben: ha a műsorszolgáltatók részéről megjelenik valamilyen kívánság, igény egy konkrét műsorra vagy projekt elindítására, mi segíthetjük őket a megvalósításban és a több tag bevonásában. De az effajta viták az új formátumok létrehozásáról nem az én asztalom. És az Ön által említett mindegyik műsort a tagországok műsorszolgáltatói készítették, az EBU pedig támogatást nyújtott ezekhez.

OVP: Az idei Fiatal Táncosok Eurovíziója már nem először maradt el. Mi függ a résztvevő műsorszolgáltatók számától? Miért nem az EBU felelős azért, hogy műsorszolgáltatókat delegáljon a versenyeken való részvételre?

Jon Ola Sand: Ösztönözzük a műsorszolgáltatókat, hogy vegyenek részt, és együtt dolgozunk tagcsoportjainkkal. Van egy zenei és táncirodánk műsorszolgáltató-tagjaink összes zene- és táncszakértőjével, akik évente többször találkoznak, és sokat egyeztetünk velük. Ha nincs meg az érdeklődés, mert eltérő prioritásaik vannak a műsorra tűzés tekintetében, akkor semmit nem tehetünk. Nem kényszeríthetjük az embereket, a műsorszolgáltatókat, hogy csatlakozzanak ezekhez az eseményekhez. Látjuk, hogy egyre több műsorszolgáltató pénzügyileg nyomás alatt működik, és vannak saját kulturális csatornáik is, amelyeknek kisebb a költségvetésük. A Fiatal Táncosok Eurovíziója egy meglehetősen drága projekt, és nem lehet könnyű a műsorszolgáltatóknak pénzt költeni egy ilyen projektre, ha a kulturális csatornáikat kevesebb költségvetéssel kell fenntartaniuk, mint az elsődleges csatornáikat.

OVP: Menjünk egy kicsit távolabb – mind az oldalt, mind az irányt tekintve. Mi akadályozza az Eurovision Asia elindítását? Hogy áll ez a projekt? Mikor lesz lehetőség az első versenyek megtartására?

Jon Ola Sand: Az utolsó kérdésre válaszolva: nem tudjuk. Nagyon bonyolult menet volt, és az egyik oka az, hogy az ázsiai TV-piac nagyon különbözik az európaitól. Sokkal változatosabb. Nincs olyan központi szervezet, mint az EBU, amelynek nagyon szoros kapcsolata van minden tagjával. Van az ABU, az Ázsiai Műsorszóró Szövetség, ám az másképp működik együtt a tagvállalatokkal. Tehát egészen más a felállás és az Eurovíziós Dalfesztivál nagyon sok évvel ezelőtt jött létre egy teljesen más időben, és az idő múlásával fejlődött. Most elindítani egy ilyen projektet olyan rendkívül sokszínű piacon, mint Ázsia, nagyon bonyolult vállalkozás. Az SBS Australia-ban egy nagyon jó partnerre találtunk, akikkel az EBU nagyon sokat dolgozott együtt a részvételük kapcsán, ám végül mégiscsak a műsorszolgáltatóknak kell elkötelezni magukat a részvétel érdekében. Biztosnak kell lenniük, hogy megéri műsorra tűzni. És eddig Ázsiában nem sikerült összegyűjteni elegendő műsorszolgáltatót. Nem adjuk fel és jól haladunk, de a jó dolgokhoz alapvetően sok idő kell.

OVP: Igen. És akkor nézzük most a másik oldalt, vegyük az irányt Amerika felé. A Netflix egy ESC-stílusú amerikai verseny megrendezését tervezi. Lát esélyt rá, hogy egy amerikai szabadkártyás versenyzőre – amilyen Ausztráliának volt? Vagy akár egy tengerentúli verseny megrendezésére?

Jon Ola Sand: Előszöris nem igaz, hogy a Netflix tervezi ezt. Elindultak a tárgyalások egy producer-csoporttal, akik sok amerikai piaci szereplővel tárgyalnak, hogy hasonló versenyt rendezzenek az Egyesült Államok tagállamai között. De ennek semmi köze nincs a Netflixhez. Úgy értem, hogy tárgyalnak a Netflix-szel, és más nagy piaci szereplőkkel is. Szóval mindkettő digitális vagy ott vannak a rendes földfelszíni műsorszolgáltatók is. Tehát azt kell látnunk, hogy az USA szintén nagyon nehéz piac. Szóval ezzel is megpróbálkozunk, és meglátjuk, működik-e. Jelenleg nincsenek tervben olyan tárgyalások, amik valamely amerikai műsorszolgáltatónak az Eurovíziós Dalfesztiválra való meghívásáról szólnak. Ha sikerrel jár egy ilyen kezdeményezés, amit tényleg remélünk, akkor elkezdhetünk róla tárgyalni. De egyelőre erről nem beszélhetünk. És ennek oka az, hogy az Egyesült Államokban ez nem egy nagyon ismert projekt. Tehát ha egy országot beveszünk az Eurovíziós Dalfesztiválba, akkor meg kell lennie a helyi helyi közönségének. Meg kell lennie a megfelelő lelkesedésnek és egy olyan struktúrával kell rendelkezniük, amely ténylegesen befogadhatja az Eurovíziós Dalfesztivált, ahogy Ausztrália esetében történt, hiszen ők már több mint 30 éve közvetítik. Hatalmas rajongói bázisuk van. Évek óta helyi kommentátoraik dolgoznak, tehát ez igazából természetes folyamat volt. Erről az Egyesült Államok esetében nem beszélhetünk.

OVP: Szóval most Svédországban dolgoznak ezen a formátumon – mert vannak hírek ilyen típusú előkészületekről.

Jon Ola Sand: Ez nem egy svéd cég, hanem egy amerikai társaság, de vannak svédek is a vállalkozásban. Igen. Vagyis ők egy saját társaságot alakítanak. A székhelyük Los Angelesben van, onnan dolgoznak, az egész Los Angelesből indult.

OVP: És az utolsó három kérdés. Ön valószínűleg az elmúlt években az Eurovision Dalfeesztivál történetének egyik legkedveltebb versenyigazgatója lett, legalábbis a rajongók szerint – és nem csak az emlékezetes szófordulata okán. Honnan származik ez a legjobban várt „Take it away”?

Jon Ola Sand: Nos, nem tudnám egyszerűen megmondani, honnan jött, de szerintem jó módszer a feladat átadására a műsorvezetőknek és a szóvivőknek. Úgyhogy azt hiszem, ez egy jó mondat, és úgy látom, megragadt. Szóval jónak gondolom.

OVP: Nagyon szeretjük, igen. És mi lesz a következőkben? Ahogyan a bevezetőben is említettük, ez lesz karrierjének utolsó Eurovíziós Dalfesztiválja. Melyik területen dolgozik tovább?

Jon Ola Sand: Továbbra is a közszolgálati műsorszóró társaságnál dolgozom, azaz az NRK-nál, a norvég állami médiatársaságánál. Az egész székhelyüket elköltöztetik Osloból. Nem Oslóból: elköltözik a székhelyük, tehát egy vadonatúj médiaépületet építenek valahol Oslóban, és az én feladatom ennek a folyamatnak az irányítása, ami tulajdonképpen a megfelelő működési feltételek biztosítása a következő 40 évre. Tehát nagyon izgalmas és nagy projekt, 3000 ember új irodákban való elhelyezése. Ez pedig valami egészen más, és azt hiszem, itt az ideje, hogy továbblépjünk egy másik irányba. Nagyon jó lenne itt maradni még pár évig, de úgy érzem, ez most nagy kihívás. Ami csak egyszer adatik meg, és szeretnék részt venni benne.

OVP: Igen. Mindenki szeretne többet megtudni az utódjáról. Megtudhatunk valamit róla? És milyen tanácsot adna az utódjának?

Jon Ola Sand: Nem mondhatok semmit az utódomról, de fontosnak tartom, hogy az, aki betölti ezt a pozíciót, tisztában legyen azzal, hogy ez egy nagyobb formátumú rendszer része: nagyon sok szereplős a dolog. Egyáltalán nem one-man- vagy one-woman-show-ről van szó, annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak túl sok hitelt adni nekem és túl sok hatalmat összekapcsolni azzal a munkával, amit én végzek. Mivel azonban szorosan együttműködünk az összes tagországgal, szorosan együttműködünk az összes küldöttséggel, egy nagyszerű, nagy tudású csapat dolgozik együtt itt az EBU-ban. Külső partnereink vannak Németországban, Dániában és Svájcban is. Ez egy csapatmunka. És mindezt az utódom természetszerűleg tudni fogja és megérti, mivel nagy körültekintéssel választottunk ki valakit erre a pozícióra, hogy biztosak lehessünk benne, hogy ez a személy elég tudással rendelkezik a dalversenyről, ugyanakkor tudja, hogy kell egy teamet irányítani, hogyan dolgozzon különböző kultúrákban és különféle típusú, eltérő szintű ismeretekkel rendelkező műsorszolgáltatókkal, és ehhez hasonlók. Szóval ezt tesszük majd. Professzionális módon bonyolítjuk a kiválasztási folyamatot.

OVP: Nagyon köszönöm, hogy időt szakított ránk és hogy lehetőséget kaptunk az interjúra.

Jon Ola Sand: Köszönöm. Köszönöm.

Magyar fordítás & videós szövegátiratok: Menyhért Mónika
Fotók: Lőwinger Zoltán Mihály / OurVision Production